A könyvről középiskola kilencedik osztályában hallottam először, amikor is a történelemtanárunk ajánlotta az aktuális anyaghoz, ami nem volt más, mint az ókori Róma. Felírtam magamnak, hisz érdekelt a téma, de mégis csak sok év elteltével vettem a kezembe. Azt hiszem, jól tettem, mert nem vagyok benne biztos, hogy akkor be tudtam volna fogadni. Idősebb fejjel is nehézkes volt egy kicsit, de miután hozzászoktam a sok latinos kifejezéshez, már nem volt semmi gond.
Ahogy azt már említettem, a történet az ókori Rómában játszódik, konkrétan Néro császár uralkodásának idején. Örülök, hogy elolvastam a könyvet, máskülönben sose jutottam volna el Néró lakomáira, az akkori, pezsgő Forum Romanumra, a fürdőkbe, az előkelőség udvarába és még sok más helyre. A sok csillogás mellett azonban az ókori Róma árnyoldalába is betekintést nyerhetünk, amikor is a császár tetteinek és uralkodásainak következményeként ez a fényűzés vérengzésbe torkollik: megelevenedik előttünk a lángoló Róma, keresztényüldözések sora indul el és megrendezésre kerülnek a vad gladiátorharcok.
Az író nem csak a kalandra és a történelemre vágyó olvasók igényeit elégíti ki, hanem azokét is, akik romantikára éheznek. A Qu Vadis cselekménye több szálon fut, rendelkezik egy szerelmi ággal is. Akkor kezdődik el, amikor Vinicius katona beleszeret Lygiába, egy királylányba, aki túszként érkezik Rómába. Ahogy az általában lenni szokott, ahhoz, hogy e szerelem kiteljesedjen, rengeteg akadályon kell keresztülesnie a párnak.
Nem lett a kedvenc könyvem, de jó olvasmány volt. Van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva elő fogom még venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése