2012. április 5., csütörtök

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember



Gárdonyi Géza nevével általában tizenkét éves korunk körül találkozunk először, amikor is kötelező       olvasmányként kezünkbe akad az Egri csillagok. Legtöbben keservesen végigolvassuk (ha egyáltalán befejezzük), majd a hátunk közepére sem kívánjuk az írót. Persze szintén akadnak jó páran, akik szívesen olvasták végig a művet. Irigylem őket. Én sajnos nem ebbe a táborba tartoztam. Pár év után azonban az az érzésem, még egyszer meg fogok próbálkozni a könyvvel. Ennek oka pedig az író A láthatatlan ember című műve.

Gárdonyi Géza története az ötödik században játszódik, Konstantinápoly földjén, a rabszolgasors meghatározó időszakában. A nehezebb sorsú embereket -akarva, vagy nem akarva-, csakúgy mint az állatokat, vagy a használati tárgyakat a piacon árulják jómódú társaiknak. A regény központi alakja, Zéta (aki nem mellesleg a történet elbeszélője) is elkerül tizenkét éves korában az egyik piacra. Az első gazdájával nem járt sok szerencsével, családja kegyetlen bánásmódja miatt. Ámde új hamarosan új gazdához került, aki -noha Zéta rabszolga volt- nem tárgyként tekintett rá, ahogy a legtöbb gazda tette a rabszolgáikkal. Hála neki, a fiúból művelt, fiatalember lesz.
Mikor Zéta 8 év múlva felszabadul (ugyanis rabszolgasága nem volt élethosszig tartó), gazdája iránti hálája és tisztelete jeléül vele marad. A császár küldöttséget indít Attilához, Priszkosz (gazdája) kísérőjeként ő is elmegy hunnia földjére. Emlékszem, az Egri csillagok olvasáskor kifogásoltam a kevés cselekményt, unalmasnak, hosszúnak és feleslegesnek tartottam a leírásokat, és a nyelvezetét is nehéznek találtam. A Láthatatlan ember azonban bővelkedik a cselekményekben, nyelvezete egyszerű, mégis szép, egyszerűen csak élvezetes olvasmány.
Ahogy az fentebb írtam, Zéta már felszabadult a rabszolgaság alól, egy lány miatt azonban újra felveszi Attila hunjai közt. A kezdetben hitt barbár közösségnek egyre inkább a részévé válik.

Nem szeretném elmondani az egész történetet, sem a végkifejletet. Aki szeretne még egy esélyt adni Gárdonyi Gézának (nekem megérte), vagy mindig is szerette, érdeklődik a történelem iránt, az olvassa csak el, és majd ő is részese lehet ennek a jól megírt történetnek. Bízom benne, hogy nem fog csalódni!

2 megjegyzés:

  1. Én is a nemszeretemazegricsillagokat tábort erősítem, viszont nálunk a suliban elkövették azt a hibát, hogy A láthatatlan embert is feladták kötelezőnek. Nem gondolom, hogy Gárdonyi történelemmel foglalkozó regényei annak a korosztálynak íródtak volna, amelyikre rendszerint rákényszerítik, sőt, szerintem óriási hibát követnek el ezzel, mert sokakban olyan mély nyomot hagynak az ilyen dolgok, hogy később, amikor esetleg tényleg értékelni tudnák az adott regényt, ránézni sem bírnak, nem hogy még az újraolvasás gondolata is megforduljon a fejükben.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a regényt én valamikor tavaly olvastam el. Nem tetszett, az Egri csillagokat sem szerettem, de ebben borzalmasan idegesített a főszereplő srác. Viszont utána elolvastam az Ida regénye című regényét is, ami nagyon más, mint a többi és nekem tetszett, szóval tesztre tudom ajánlani, hátha neked is fog :)

    VálaszTörlés