Erich Maria Remarque- A Diadalív árnyékában

Pár hónappal ezelőtt már találkoztam Remarquekal, a Nyugaton a helyzet változatlan című regénye által. Vegyes érzelmekkel váltunk el. Jó regény volt, de egyszer olvasható. Nem tudom meghatározni, mit hiányoltam még.
Még kíváncsi voltam A Diadalív árnyékábanra. Sajnos, ez sem keltett bennem új érzelmeket.
Pedig a fülszöveg alapján jó történetnek indult.

Az 1939-es Párizsban járunk, a második világháború kitörése előtt. A történet főhőse Ravic, koncentrációs táborból menekült doktor, hamis papírokkal, más-más álnevekkel. Elég magának való, ironikus férfi, de a későbbiek során fény derül megpróbáltatásaira, így már világos és érthető a doktor jellemének kialakulása (ha már itt tartunk, a jellemrajzolása kifejezetten tetszik az írónak). Mindennapi megélhetéséért neves orvosok helyett operál, fillérekért. E karakter sorsa által megelevenedik előttünk a második világháború előtti Párizs baljós légköre:  besúgás, emberiség, embertelenség, prostitúció, nyomor... és feltűnik egy régi szerelem is.
Innentől kezdve belecsöppenünk egy "se veled, se nélküled" kapcsolatba.

A többit már az olvasó fantáziájára bíznám, arról nem is beszélve, hogy innentől kezdve nem tudnék spoilermentesen írni.

 Így visszaidézve és leírva a történet magját, tényleg jól hangzik, és az is, de... ez az, amit az író legutóbbi műve elolvasása után sem tudtam meghatározni. Még mindig nem tudtam rájönni, mi hiányzik, vagy esetleg mi az az ok, ami miatt mégsem tetszik annyira. Talán az lehet az oka, hogy olvastam már pár háborúellenes regényt, ami, mivel alapból pacifista vagyok, semmi újat nem keltett bennem, esetleg csak megerősített az elveimben

A történelmi regényt iránt érdeklődnek ajánlom, mert remek korrajz, és azoknak is, akik szeretnek úgymond elmélkedni, mert a történet során felvetődik pár etikai kérdés (ezek azok a pillanatok, amik még tetszettek.).

A könyvből egyébként film is készült. Adjunk neki is egy esélyt!