Fekete István: Ballagó idő

Szeretem Fekete István stílusát, amivel könyvei szereplőit és helyszíneit (zömében a természetet) felruházza. Télen élvezem legjobban a könyveit olvasni; számomra nincs is jobb annál, mikor ebben az évszakban a megpihent természetet életre kelti az olvasó fantáziájában. Egy kis melegséget hoz a hideg napokba. Hogy jól ért a természet leírásához, az ezek után nem vitás, most pedig, a Ballagó idő elolvasása után rájöttem, nem csak a természetről, hanem az emberekről is magával ragadóan ír. A szóban forgó könyv egy önéletrajzi regény, mely 14 év történetét mutatja be. Az író gyermek-és ifjúkori évei Somogy megyében tárul elénk. Helyt kapnak derűs és szomorú emlékek egyaránt, Fekete István belső vívódásai, monológjai titkai. Megismerhetjük azokat a személyeket is, akik nagy hatással voltak írói munkásságára, személyiségének kialakulására. Mindezt hosszú ideig lehet élvezni, köszönhető a vaskos könyvnek (453 oldal).
Ha előzőleg olvasott könyvei nyugtatóak és elgondolkodtatóak, akkor a Ballagó időre most még inkább jellemző.
Erről a könyvről nem lehet többet írni. Nem az a fajta, ahol a cselekményen van a hangsúly. Ezt olvasni és érezni kell.

Néhány idézet ízelítőként:
" Puha lámpafény, fenyőillat, a karácsonyfán fehér és ezüst szaloncukrok; szivarfüst…és beteg vagyok." 

Ez az első mondat. Már ez is csábító, nem?

" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…"

Azt hiszem,  ez az idézet példázza a már említett magával ragadó leírást.

" És erre az éjszakára, apám meleg kezére emlékszem, amíg csak élek! De talán még azon túl is… mert a tornyok, várak és paloták összedőlhetnek, de a Szeretet – örök! "

Ez az idézet már önmagában elmond mindent.

És akkor zárnám az idézeteket egy olyan mondattal, mely a sok szép leírás, jellemábrázolás mellett a régi dunántúli tájszólást példázza (mert ez sem mellékes :D):

" Az a rakocsányi rák-rosseb ögye mög! "