Fekete István: Ballagó idő

Szeretem Fekete István stílusát, amivel könyvei szereplőit és helyszíneit (zömében a természetet) felruházza. Télen élvezem legjobban a könyveit olvasni; számomra nincs is jobb annál, mikor ebben az évszakban a megpihent természetet életre kelti az olvasó fantáziájában. Egy kis melegséget hoz a hideg napokba. Hogy jól ért a természet leírásához, az ezek után nem vitás, most pedig, a Ballagó idő elolvasása után rájöttem, nem csak a természetről, hanem az emberekről is magával ragadóan ír. A szóban forgó könyv egy önéletrajzi regény, mely 14 év történetét mutatja be. Az író gyermek-és ifjúkori évei Somogy megyében tárul elénk. Helyt kapnak derűs és szomorú emlékek egyaránt, Fekete István belső vívódásai, monológjai titkai. Megismerhetjük azokat a személyeket is, akik nagy hatással voltak írói munkásságára, személyiségének kialakulására. Mindezt hosszú ideig lehet élvezni, köszönhető a vaskos könyvnek (453 oldal).
Ha előzőleg olvasott könyvei nyugtatóak és elgondolkodtatóak, akkor a Ballagó időre most még inkább jellemző.
Erről a könyvről nem lehet többet írni. Nem az a fajta, ahol a cselekményen van a hangsúly. Ezt olvasni és érezni kell.

Néhány idézet ízelítőként:
" Puha lámpafény, fenyőillat, a karácsonyfán fehér és ezüst szaloncukrok; szivarfüst…és beteg vagyok." 

Ez az első mondat. Már ez is csábító, nem?

" Én a rét illatát szerettem, a fonnyadó szénáét, az erdő cser- és fenyőszagát, a malomgát nád- és posványszagát, a lányok szoknyájának sublótszagát, a temetők kakukkfű illatát, a tömjénszagot és az öreg könyvek kimondhatatlanul titkos könyvszagát és édesanyám kölnijét…"

Azt hiszem,  ez az idézet példázza a már említett magával ragadó leírást.

" És erre az éjszakára, apám meleg kezére emlékszem, amíg csak élek! De talán még azon túl is… mert a tornyok, várak és paloták összedőlhetnek, de a Szeretet – örök! "

Ez az idézet már önmagában elmond mindent.

És akkor zárnám az idézeteket egy olyan mondattal, mely a sok szép leírás, jellemábrázolás mellett a régi dunántúli tájszólást példázza (mert ez sem mellékes :D):

" Az a rakocsányi rák-rosseb ögye mög! "

Agatha Christie: Macska a galambok között ("B" listás)

Egy évvel ezelőtt olvastam el Agatha Christietől a Tíz kicsi néger című könyvét. Pár óra alatt végeztem vele, nagyon elnyerte a tetszésemet, így, ahogy egy ilyen könyvélmény után szokás, elhatároztam, olvasok még tőle. Nem sokkal később a kezembe vettem az Ackroyd gyilkosságot. Sajnos, nem kaptam meg ugyanazt az élményt. Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem is lett volna nagy kár, ha kimarad az életemből.
A Macska a galambok között című regénnyel már régóta szemezgettem. Pár napja el is olvastam. Azt kell hogy mondjam, ugyanaz a helyzet áll fenn, mint az Ackroyd gyilkosságnál.

Pedig érdekelnek, és általában tetszenek is a bentlakásos történetek. Ugyanis a regény egy előkelő angliai leánynevelő intézetben játszódik, ahol is valaki sorban szedi az áldozatait. Ő a címben említett macska, aki bekerült a galambok, azaz a diáklányok közé.
Fontos még tudni, hogy eközben egy közel-keleti ország uralkodója, Ali Juszuf herceg az országban kibontakozó lázadás miatt elmenekül, családi drágaköveit pedig a pilótájára és barátjára, Bob Rawlinsonra bízza, akinek értelemszerűen az a dolga, hogy kijuttassa a rá bízott kincset az országból.
Nemsokára összeáll a két szál is.

Először két tanárnőt gyilkolnak meg, majd elrabolják az intézetben élő arab hercegnőt. Ezt követően is folytatódnak a szerencsétlenségek. Mindemellett mindenkit foglalkoztat a kérdés: mi lehet olyan fontos/ értékes a tornateremben, amiért öldökölnek?

Ezt a rejtélyt Hercule Poirot fogja megoldani, akit az egyik lány, Julia Upjohn közreműködésével bukkan fel.

Izgalmasnak hangzik, ugye? Sajnos, mint már írtam, az olvasás közben ez az izgalom nem volt jelen. Nem nagyon érdekelt, ki a gyilkos, alig filózgattam rajta, nem olvastam gyorsan, hogy minél hamarabb fény derüljön az eseményekre.

Azért, még fogok olvasni az írónőtől mást is, de talán egy olyan regényét, amiben nem szerepel Poirot. Semmi bajom nincs vele, sőt, mint karakter, szimpatikus, de ideje statisztikát csinálni: két olyan könyv bukott el nálam, amiben ő nyomozott. A Tíz kicsi négerben nem tűnt fel. Most ideje egy hasonló könyvet választani.