2012. május 23., szerda

Henry Sienkiewicz: Quo Vadis

A könyvről középiskola kilencedik osztályában hallottam először, amikor is a történelemtanárunk ajánlotta az aktuális anyaghoz, ami nem volt más, mint az ókori Róma. Felírtam magamnak, hisz érdekelt a téma, de mégis csak sok év elteltével vettem a kezembe. Azt hiszem, jól tettem, mert nem vagyok benne biztos, hogy akkor be tudtam volna fogadni. Idősebb fejjel is nehézkes volt egy kicsit, de miután hozzászoktam a sok latinos kifejezéshez, már nem volt semmi gond.

Ahogy azt már említettem, a történet az ókori Rómában játszódik, konkrétan Néro császár uralkodásának idején. Örülök, hogy elolvastam a könyvet, máskülönben sose jutottam volna el Néró lakomáira, az akkori, pezsgő Forum Romanumra, a fürdőkbe, az előkelőség udvarába és még sok más helyre. A sok csillogás mellett azonban az ókori Róma árnyoldalába is betekintést nyerhetünk, amikor is a császár tetteinek és uralkodásainak következményeként ez a fényűzés vérengzésbe torkollik: megelevenedik előttünk a lángoló Róma, keresztényüldözések sora indul el és megrendezésre kerülnek a vad gladiátorharcok.

Az író nem csak a kalandra és a történelemre vágyó olvasók igényeit elégíti ki, hanem azokét is, akik romantikára éheznek. A Qu Vadis cselekménye több szálon fut, rendelkezik egy szerelmi ággal is. Akkor kezdődik el, amikor Vinicius katona beleszeret Lygiába, egy királylányba, aki túszként érkezik Rómába. Ahogy az általában lenni szokott, ahhoz, hogy e szerelem kiteljesedjen, rengeteg akadályon kell keresztülesnie a párnak.

Nem lett a kedvenc könyvem, de jó olvasmány volt. Van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva elő fogom még venni.

2012. május 3., csütörtök

Sok jó ember kis helyen is elfér

... meg sok rossz is.

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Daniel Keyestől már olvastam korábban, mégpedig a Virágot Algernonnak című művét. Nagyon tetszett, így a könyv befejeztével biztos voltam benne, hogy fogok még olvasni az írótól. Ezúttal a Szép álmokat, Billy!-re esett a választásom.
Hasonló regényre számítottam, mind formai és tartalmi jellemzők tekintetében egyaránt. Ez félig-meddig be is jött.
A Szép álmokat, Billy! jóval vaskosabb, apró betűkkel írt könyv, ezzel szemben a Virágot Algernonnak "nagybetűs", rövidebb történet. Utóbbit 3 nap alatt olvastam el, míg a másikat 10 napig.
Tartalom szempontjából ez a történet most kevésbé tetszett, mint az író korábban olvasott könyve, de megérte elolvasni.

Daniel Keyes művei különféle pszichológiai esetekről híresek. Ezúttal sem volt másként. Ráadásul most egy megtörtént esetet dolgoz fel az író, melyet a főszereplő, Billy Milligan vallomása által írt meg, mikor az elmegyógyintézetben volt.

A könyv elején 24 szereplő bemutatása található. Megtalálható köztük gyerek, felnőtt, ateista, zsidó, értelmiségi, munkás ember stb. Csak hogy néhányat említsek: Arthus, Ragen, Allen, Christine, Danny, Adelena, Kevin, April és még sokan mások. Legfőbb tulajdonságuk, hogy ők valójában egy embert alkotnak: Billy Milligant, kit egyik éjjel, többszörös nemi erőszak miatt letartóztat a rendőrség. Később, ügyvédek és pszichiáterek segítségével megállapítják róla, hogy komoly pszichiátriai zavarokkal rendelkezik, így a bíróság felmenti a börtön alól.
Elmegyógyintézetbe kerül, ahol vizsgálatok (lévén akkor még a skizofrénia nem volt egy ismert betegség) és terápiák követik egymást. Milligan felkelti a sajtó, média és az írók figyelmét. Rengeteg ajánlatot kap az intézetben élettörténetének megírásával. Itt tűnik fel Daniel Keyes is. Vele állapodik meg.
Ezután megismerhetjük Billy Milligan történetét. Megtudjuk, milyen folyamatok vezettek betegségéhez, mikor és milyen okból alakultak ki egyes személyiségei.
Az elején elítéltem Billyt tettei miatt. Nem érdekelt, milyen betegsége van, azonban, ahogy megismertem történetét, gyerekkorának megpróbáltatásait, már máshogy vélekedek az egészről. Nem olyan dolgokon kellett keresztülmennie, amiket egykönnyen feldolgoz az ember...

A könyv nem egy pörgős, cselekménydús regény. Az "érdekes" jellemzőt használnám rá. Elsősorban a pszichológiának van nagy szerepe, de a szórakoztató irodalom kategóriájába is besorolható.

Leginkább a pszichológia, személyiségzavar, skizoférnia iránt érdeklődőknek ajánlanám.