Erich Maria Remarque- A Diadalív árnyékában

Pár hónappal ezelőtt már találkoztam Remarquekal, a Nyugaton a helyzet változatlan című regénye által. Vegyes érzelmekkel váltunk el. Jó regény volt, de egyszer olvasható. Nem tudom meghatározni, mit hiányoltam még.
Még kíváncsi voltam A Diadalív árnyékábanra. Sajnos, ez sem keltett bennem új érzelmeket.
Pedig a fülszöveg alapján jó történetnek indult.

Az 1939-es Párizsban járunk, a második világháború kitörése előtt. A történet főhőse Ravic, koncentrációs táborból menekült doktor, hamis papírokkal, más-más álnevekkel. Elég magának való, ironikus férfi, de a későbbiek során fény derül megpróbáltatásaira, így már világos és érthető a doktor jellemének kialakulása (ha már itt tartunk, a jellemrajzolása kifejezetten tetszik az írónak). Mindennapi megélhetéséért neves orvosok helyett operál, fillérekért. E karakter sorsa által megelevenedik előttünk a második világháború előtti Párizs baljós légköre:  besúgás, emberiség, embertelenség, prostitúció, nyomor... és feltűnik egy régi szerelem is.
Innentől kezdve belecsöppenünk egy "se veled, se nélküled" kapcsolatba.

A többit már az olvasó fantáziájára bíznám, arról nem is beszélve, hogy innentől kezdve nem tudnék spoilermentesen írni.

 Így visszaidézve és leírva a történet magját, tényleg jól hangzik, és az is, de... ez az, amit az író legutóbbi műve elolvasása után sem tudtam meghatározni. Még mindig nem tudtam rájönni, mi hiányzik, vagy esetleg mi az az ok, ami miatt mégsem tetszik annyira. Talán az lehet az oka, hogy olvastam már pár háborúellenes regényt, ami, mivel alapból pacifista vagyok, semmi újat nem keltett bennem, esetleg csak megerősített az elveimben

A történelmi regényt iránt érdeklődnek ajánlom, mert remek korrajz, és azoknak is, akik szeretnek úgymond elmélkedni, mert a történet során felvetődik pár etikai kérdés (ezek azok a pillanatok, amik még tetszettek.).

A könyvből egyébként film is készült. Adjunk neki is egy esélyt!

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Gárdonyi Géza nevével általában tizenkét éves korunk körül találkozunk először, amikor is kötelező       olvasmányként kezünkbe akad az Egri csillagok. Legtöbben keservesen végigolvassuk (ha egyáltalán befejezzük), majd a hátunk közepére sem kívánjuk az írót. Persze szintén akadnak jó páran, akik szívesen olvasták végig a művet. Irigylem őket. Én sajnos nem ebbe a táborba tartoztam. Pár év után azonban az az érzésem, még egyszer meg fogok próbálkozni a könyvvel. Ennek oka pedig az író A láthatatlan ember című műve.

Gárdonyi Géza története az ötödik században játszódik, Konstantinápoly földjén, a rabszolgasors meghatározó időszakában. A nehezebb sorsú embereket -akarva, vagy nem akarva-, csakúgy mint az állatokat, vagy a használati tárgyakat a piacon árulják jómódú társaiknak. A regény központi alakja, Zéta (aki nem mellesleg a történet elbeszélője) is elkerül tizenkét éves korában az egyik piacra. Az első gazdájával nem járt sok szerencsével, családja kegyetlen bánásmódja miatt. Ámde új hamarosan új gazdához került, aki -noha Zéta rabszolga volt- nem tárgyként tekintett rá, ahogy a legtöbb gazda tette a rabszolgáikkal. Hála neki, a fiúból művelt, fiatalember lesz.
Mikor Zéta 8 év múlva felszabadul (ugyanis rabszolgasága nem volt élethosszig tartó), gazdája iránti hálája és tisztelete jeléül vele marad. A császár küldöttséget indít Attilához, Priszkosz (gazdája) kísérőjeként ő is elmegy hunnia földjére. Emlékszem, az Egri csillagok olvasáskor kifogásoltam a kevés cselekményt, unalmasnak, hosszúnak és feleslegesnek tartottam a leírásokat, és a nyelvezetét is nehéznek találtam. A Láthatatlan ember azonban bővelkedik a cselekményekben, nyelvezete egyszerű, mégis szép, egyszerűen csak élvezetes olvasmány.
Ahogy az fentebb írtam, Zéta már felszabadult a rabszolgaság alól, egy lány miatt azonban újra felveszi Attila hunjai közt. A kezdetben hitt barbár közösségnek egyre inkább a részévé válik.

Nem szeretném elmondani az egész történetet, sem a végkifejletet. Aki szeretne még egy esélyt adni Gárdonyi Gézának (nekem megérte), vagy mindig is szerette, érdeklődik a történelem iránt, az olvassa csak el, és majd ő is részese lehet ennek a jól megírt történetnek. Bízom benne, hogy nem fog csalódni!