Az írónak eddig csak a Szerelem című novelláját olvastam, amolyan "kényszerű-kötelező" módon érettségire (nem igazán nyerte el a tetszésemet).
Már nem tudom, hol szereztem tudomást a Nikiről, de mivel én is szeretem a kutyákat (nekem is van egy), és a történet egyben dráma is (ami az egyik kedvelt műfajom), elhatároztam, hogy egyszer majd elolvasom. Ennek most is el is jött az ideje.
A cím sokaknak megtévesztő lehet: A Niki ugyanis nem egy lányt, asszonyt, vagy bármilyen nőnemű személyt takar. Niki annak a kutyának a neve, akit az Ancsa házaspár fogad örökbe szívtelen gazdájától, egy volt horthys ezredestől az 1950-es években. A regény egyúttal az akkori kort is bemutatja.
A vidámság nem tart sokáig: a család visszaköltözik vidékről Pestre, ahova Nikit is magukkal viszik. Bár szerető családhoz került, mégis megviseli a környezet váltás. A szabad, vidéki élet után nehezen, és nem is száz százalékosan szokja meg a városi légkört. Megviseli lelkileg, ez pedig csak fokozódik, mikor gazdáját politikai okokból letartóztatják. A kutya és Ancsáné is magába zuhan. Innentől kezdve mélabús hangulat telepszik a könyvre. És az olvasóra.
Nem egy vidám regény, de amilyen szomorú, olyan szép is, és azért a szomorú időkben néha akad egy-két örömteli perc.
Ambivalens befejezése van: a szomorúság ugyan nem múlik, mondhatni be is teljesedik, viszont szintén ez az a pillanat, mikor Ancsáné életébe visszatér egy kis boldogság is. Az egyiket elvették, a másikat visszakapta. De hogy miről van szó, az majd olvasás után kiderül (de gondolom, így is lehet sejteni).
Tényleg fura egy molyfaj lehetek, vagy csak ösztönösen taszítom a szomorúságot. Valamiért erről a könyvről az Édes Anna jutott eszembe, pedig egyáltalán nincs köze hozzá. Talán a bejegyzés hangulata, vagy a fekete-fehér borító miatt, nem tudom. Mindenesetre nem igazán szeretem a kutyákat, így valószínűleg, ha nem dráma lenne, akkor se olvasnám el. Viszont a naplóra megint csak az érvényes, amit az előzőhöz is írtam, annak ellenére, hogy - nyilván a könyv terjedelméből is adódóan - ez rövidebb, mint a másik. Ügyesen felkelted az érdeklődést, miközben nem árulsz el túl sok mindent. Várom a többit!
VálaszTörlésHm, akkor a tervem sikerült, ami az érdeklődés felkeltését illeti. Nem is igazán könyvismertetőket szeretnék írni, hanem inkább ajánlókat, úgy, hogy egy kicsit benne legyek (mi tetszett nekem, mi nem stb.), és csak annyit elárulni, amennyit kell.
VálaszTörlésHátha a könyv által megszereted a kutyákat :).